Blog
Kínának fel kell hagynia a sajtó zaklatásával!
Melissa Chan, az Al-Jazeera angol nyelvű csatornájának riporterének kiutasítása után az Al-Jazeera kénytelen volt bezárni pekingi irodáját. A csatorna hangot adott csalódottságának a kialakult helyzettel kapcsolatban és továbbra is jelen szeretne lenni Kínában.
Tag Riport: ,,Tudtam, hogy jó ügyet támogatok”
Nagy Zsombor már több éve az Amnesty International Magyarország tagja, és aktivistája, részt vesz a szervezet mindennapi életében éppúgy, mint a különböző emberi jogi akciókban. Most vele készítettünk riportot, amiből megtudhatjátok miért érdemes részévé válni a világ legnagyobb emberi jogi szervezetének.
Miért az emberi jogok ügye volt az, ami mellett aktívan ki akartál állni? Hogyan találtál rá az Amnesty-re? Önkénteskedtél már más szervezetnél?
Teljesen véletlenül, egy utcai toborzó révén ismertem meg az Amnesty-t, még 2006-ban. Más civil szervezetnél még nem voltam önkéntes, nem is igazán férne bele, hiszen 2006 óta elkötelezett tagja vagyok az Amnesty-nek, és igyekszem a felmerülő lehetőségeket kihasználni, amikor csak tudom.
Ezek szerint már igazi veteránnak számítasz nálunk. Mi hozta meg benned az elhatározást, hogy tagnak jelentkezz?
Az egyetemi éveim alatt ismertem meg az Amnesty-t, és amikor 2006-ban kitöltöttem a csoportos beszedési megbízást. Tudtam, hogy jó ügyet támogatok, és értelme van ennek az egésznek.
Te, aki a tagság mellett aktivista is vagy a szervezetnél mondanál egy példát arra, amikor valamilyen emberi jogi ügy érdekében felléptél az Amnesty-vel? Mi volt az eredmény – esetleg még folyamatban van az ügy?
Számos eseményen, rendezvényen vettem már részt, de talán a legemlékezetesebb 2010-ben történt a Sziget Fesztiválon, amikor 5 nap alatt több mint 1000 aláírást gyűjtöttünk a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Európai Egyezségokmányának ratifikálásáért, mely egy nagyon hatásos szlogennel, az “Üres ígéretekkel nem lehet jól lakni” hívta fel a figyelmet a szegénységre. 
Milyen egy tag “élete” az Amnesty-nél, miket csinálsz ebben a státuszban?
2010 decembere óta az egyesület Ellenőrző Testületének a tagja vagyok, ami lehetőséget ad arra, hogy még jobban, egy másik szemszögből lássam a szervezetet. Kicsit más, mint a szó szoros értelmében vett aktivizmus vagy tagság, nagyon felelősségteljes feladatnak érzem..
Hogyan vélekedik a családod, barátok arról, hogy szerepet vállalsz az olyan társadalmilag fontos ügyek érvényre juttatásában, mint az emberi jogok?
A családom is egyetért az Amnesty elveivel, ezért támogatnak ebben és nagyon szimpatizálnak ezzel a tevékenységemmel.
Mik a legfontosabb tanulságok, amire az Amnesty-s tapasztalataid tanítottak meg téged?
Az ember néha nem is tudja elképzelni, mennyire sokat számít a tömeg ereje és hangja. Amikor összegyűjtöttük azt a sok aláírást a Szigeten, nagyon jó érzés volt számolni az aláírásokat, és rengeteg energiát adott, hogy ezt mind mi gyűjtöttük, közösen. Sajnos az ügy még nem zárult le, ha jól tudom, a jelenlegi kormányban nem tudták eljuttatni senkihez az aláírásokat, ám tudom, hogy mekkora munka és milyen cél áll emögött.
Mennyire látod sikeresnek az Amnesty International akcióit? Melyik kampány, vagy akció szerinted a leghatékonyabb/legfontosabb, és miért?
Nagyon fontos, hogy az emberek rájöjjenek, mennyire sokat jelent egy közös akció, amikor sokan vagyunk egy eseményen, és hallanak, látnak minket felszólalni. Szerintem sikeresek az akciók, és ha még nem is olyan széles réteg jön aktivistának, de emlékezni fognak ránk és arra, hogy mit képviselünk.
A legfontosabb számomra a diszkrimináció és a rasszizmus témáját érintő kampányok és akciók.
A jövőben mibe szeretnél bekapcsolódni az Amnesty International keretein belül? Milyen témák érdekelnek az emberi jogokon belül?
Szeretnék továbbra is tagként részt venni a szervezet életében,
„Találkozás a hatósággal” – Emberi jogi workshop Ózdon
Április 20-án képzőpárosunk (Prihoda Gábor, Liska Márton) a dr. Ámbédkár iskola ózdi telephelyén tartott emberi jogi napot. A workshop elemei a hatóságokkal való találkozás témája köré szerveződtek (tüntetések, igazoltatás, előállítás stb.). A képzés az idei tanévben elindított Emberi jogi barát iskola projekt részeként került megrendezésre. Az idei tanévben még két témanapot tartunk: legközelebb Hegymegen (dr. Ámbédkár iskola), majd Budapesten, a Lauder Javne Iskolában.
Gábor, te most voltál először Amnesty-s színekben emberi jogi képzést tartani. Mi ugrik be neked elsőként, ha ezt hallod: emberi jogi képzés?
Persze, az Amnesty, hiszen Te meséltél erről a nemzetközi programról még októberben. Azóta pár szót váltottunk erről is, és nagyjából ismerem a képzés céljait, kereteit. Ha általában az emberi jogi képzésre, mint formára gondolsz, akkor egy nagyon jó és fontos lehetőségnek tartom, amely az egymástól távolodó csoportokat közelebb hozhatja. Természetesen vannak olyan emberek, akiknek aktuálisan nagyobb szüksége van a jogaik ismeretére, mint másoknak, mégis, az emberi jogokról az a véleményem, hogy egyet kell, hogy jelentsen mindenkinek. Hiszen éppen ez a lényege.
Mesélj egy pár dolgot magadról, ami fontosnak gondolsz képzői munkád kapcsán!
Szociális munkás vagyok, de sok évet töltöttem az oktatásügyben, képzési területeken, illetve van tréner-tapasztalatom a for-profit szférában is. Mindig azt a „közös hangot” tartottam a legfontosabbnak, amely a csoportokon, team-eken, tréningeken, képzéseken meg tud születni. Ennek megtalálása mindig nagy kihívás, de egyben a legizgalmasabb feladat is.
Mire koncentráltatok a képzési terv összeállításakor?
A képzési terv összeállításakor az volt a legnehezebb, hogy olyan fiatalok számára készült, akiket nem, vagy csak kicsit ismertünk. Ilyen értelemben elsődleges szempont volt, hogy a kidolgozott tematika biztonságosan végigvihető legyen. Arra is fel kellett készülnünk, hogy mit teszünk, hogyan reagálunk egy-egy nem várt, vagy a csoportfolyamatot megbontó helyzettel. Ha a biztonság, a végiggondolt kockázatok kezelése és a képzés tartalmi része kialakult bennünk, már csak a feladatok, szakaszok megfelelő sorrendjét kellett kialakítanunk. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen ennek mentén zajlik a csoportok dinamikája. Hiszen nem csak arra figyelünk, hogy milyen ismereteket adunk át a fiataloknak, hanem arra is, hogy hogyan tesszük ezt. Fontos például, hogy a csoportok elején megfelelő játékokkal megteremtsük azt a biztonságos teret, amelyben a fiataloknak azt érzik, hogy pl. feltehető-e nekünk bármilyen kérdés.
Tudsz olyan élményről mesélni, ahol teljesen más történt, mint amit vártál?
A gyerekekkel kapcsolatban nincs olyan elvárásom, amely meghatározná a munkámat… Inkább magammal, magunkkal a csoportvezetőkkel szemben. Ami elvárás van, azt a csoporttal közösen beszéljük meg, s közös vállalásokon alapul. Ettől függetlenül mindig meglep az, ha valaki egy csoport alatt hatalmas utakat tesz meg. Nem mintha nem ez lenne a célunk s egyben legnagyobb sikerünk, mégis van olyan, amikor hirtelen a csoport végén valakit a bemutatkozó körhöz képest nagyon másként látok. A legutóbbi csoport első fél órájában az egyik lány a helyén sem szívesen maradt, időközönként ki-kiment a teremből, míg a végén ő lett az, aki egy szituációs játék főszerepét eljátszotta. Amikor egyszerre 15-20 emberrel vagyunk egy csoportban, nagyon nehéz követni mindenki útját, s ez – általában örvendetes – meglepetésekhez vezet. Különben éppen ezért a csoportok folyamán nem érdemes a csoporttagokat, mint sok egy térben
Azerbajdzsán: Újságírók brutális támadás áldozatai lettek az Eurovíziós Dalfesztivál előtti intézkedések során.
Idrak Abbasov, azeri újságíró kórházba került miután bántalmazták, mert tudósított egy törvényellenes házbontásról.
Muszlimok diszkriminációja – egyéni történetek
A vallási alapon történő megkülönböztetés nem új jelenség Európában. Történelmünk terhes a borzasztó példáktól, amikor etnikai, nemzeti, vallási vagy szexuális irányultság alapján váltak emberek kirekesztetté és üldözötté a saját hazájukban. Ez nem csak a múltunk sara, a hátrányos megkülönböztetés még mindig jelen van a társadalmakban Európa-szerte, gazdasági és társadalmi fejlettségi szinttől függetlenül.
Ennek visszaszorításában az állam szerepe elsődleges: tartózkodnia kell olyan törvények elfogadásától vagy intézkedés életbe léptetésétől, amelynek gyakorlati hatása egy csoport hátrányos megkülönböztetése, ugyanakkor szükséges olyan szabályozás és intézményi mechanizmus működtetése is, amely biztosítja, hogy magánszemélyek sem diszkriminálnak másokat. A kormánynak, a vezető politikusoknak, a köztisztviselőknek és a médiának óriási a felelőssége abban, hogy a társadalomban lappangó előítéletesség visszaszoruljon. Ha következetesen kiállnának az egyenlő bánásmód mellett és a kirekesztéssel szemben, akkor nem válhatna szalonképessé a rasszizmus és az etnikai vagy vallási alapú megbélyegzés. A kinézet és a viselet alapú előítélet szélsőséges esetekben gyűlölet-bűncselekménybe torkollhat, de kevésbé erőszakos esetben is megkeserítheti vagy ellehetetlenítheti a megbélyegzettek életét. A következő rövid történeteket, élethelyzetek azt mutatják be, hogy a fejkendő viselete vagy egy szakáll miatt emberek nem kaptak munkát, kitiltották őket iskolákból, és elvesztették állásukat csupán azért, mert a vallásukat gyakorolták, illetve a hagyományokat követték.
A muszlimok diszkriminációjáról szóló AI jelentés angol nyelven itt érhető el: http://www.amnesty.org/en/library/asset/EUR01/001/2012/en/85bd6054-5273-4765-9385-59e58078678e/eur010012012en.pdf
R. története, Antwerpen, Belgium
Miután R. befejezte tanulmányait a turisztika területén, szakmai gyakorlatot keresett egy utazási ügynökségnél. Általában pozitív visszajelzéseket kapott a telefonos felvételi elbeszélgetések során, de a leendő főnökökkel való személyes találkozásai alkalmával általában megkérdezték, hogy szándékában áll-e viselni a munkában a fejkendőt. Többször mondták neki: “nem vehetünk fel téged recepciós pozícióra, mert nem szeretnénk elveszíteni az ügyfeleinket”. Máskor arra hivatkozva utasították el, hogy a kollégák nem éreznék magukat kényelmesen egy olyan nő társaságában, aki fejkendőt visel. R. több mint negyven utazási ügynökséggel lépett kapcsolatba. A legtöbb helyen szemtől szembe közölték vele, hogy nem fogadják el a fejkendője miatt. R. azt a tanácsot kapta a Flamand Állami Foglalkoztatási Hivataltól, hogy jelentkezzen inkább adminisztratív pozícióba, mert az nem kíván közvetlen kapcsolatot ügyfelekkel.
Amel története, Párizs, Franciaország
Amel szociális munkás, aki több év tapasztalattal rendelkezik. Két éve döntött úgy, hogy fejkendőt fog viselni, ám azóta nehezen talál munkát. Több pozícióra is jelentkezett non-profit szervezetekhez is, az interjúkban azonban folyamatosan a vallásáról és vallásgyakorlási szokásairól kérdezték. Egy családon belüli erőszakot elszenvedő nőket támogató civil szervezetnél, a felvételi eljárás végén nyíltan megmondták neki, hogy a szakmai profilja megfelelő az állás betöltéséhez, azonban a fejkendőjét el kellene távolítania. Amikor további magyarázatot kért a kéréssel kapcsolatban, azt a válasz kapta, hogy ez elengedhetetlen a semlegesség biztosításához. Majd neki szegezték a kérdést: „Hogyan lennél képes meggyőzni egy muszlim nőt, aki családon belüli erőszak áldozata, hogy vegye le a kendőjét, hogy munkát találhasson és anyagilag függetlenné váljon?”
Ahmed elbocsátása, Svájc
Ahmed svájci állampolgár, aki Észak-Afrikából származik. Ugyanannál az intézménynél alkalmazzák már 15 éve. “Én muszlim vagyok, aki diszkréten gyakorolja a hitét. Sohasem kértem külön szabadságot muszlim ünnepek alkalmával, sohasem imádkoztam bent a munkahelyemen. Néha visszautasítottam a kollégáktól érkező meghívásokat társasági eseményekre, amelyek olyan bárokba szóltak, ahol alkoholt szolgáltak fel.
Egy az Amnesty International és a Centre for Environment, Human Rights and Development (CEHRD) birtokába jutott független vizsgálat szerint sokkal komolyabb volt a Niger folyó torkolatánál történt jelentős olajszennyezés, mint azt a Shell korábban beismerte; a vizsgálatból kiderül, hogy az olajipari óriáscég drasztikusan alábecsülte a szóban forgó olaj mennyiségét.
A Shell egyik vezetékének meghibásodása következtében 2008-ban több tízezer hordónyi olaj okozott szennyezést a Niger folyó torkolatánál fekvő várost, a mintegy 69 000 lakosú Bodót környező földeken és patakokban.
Az egyesült államokbeli Accufacts Inc. által végzett, a nyilvánosság előtt eddig ismeretlen vizsgálat megállapította, hogy a szivárgást követően naponta 1 440–4 320 hordónyi olaj árasztotta el Bodó környékét. A nigériai hatóságok megerősítették, hogy a szennyezés 72 napig tartott. A Shell hivatalos vizsgálati jelentésében azt állítja, hogy összesen csupán 1 640 hordónyi olaj szivárgott a környezetbe. A független vizsgálat alapján viszont a 72 nap során kiömlött olaj összmennyisége 103 000 és 311 000 hordó közötti értékre tehető.
„A különbség megdöbbentő: ha az Accufacts becslésének alsó határát vesszük, a Bodónál kiömlött olaj mennyisége akkor is több mint 60-szorosa annak a mennyiségnek, amely a Shell többszöri elmondása szerint kiszivárgott,” mondta Audrey Gaughran, az Amnesty International Globális Ügyek részlegének igazgatója.
A Shell az olajszennyezésről készített vizsgálati jelentésében azt is állítja, hogy az olajkiömlés 2008. október 5-én kezdődött – ezzel szemben a helyi közösség és a nigériai hatóságok 2008. augusztus 28-át jelölik meg a szennyezés kezdetének. Az azonban vitathatatlan, hogy a Shell november 7-ig – négy héttel a vállalat, illetve tíz héttel a helyi közösség és a hatóságok szerinti kezdet után – nem szüntette meg az olajszennyezést.
„Még a Shell által megadott kezdő időpontot alapul véve is jóval több olaj ömlött ki, mint azt a Shell állította,” közölte Audrey Gaughran. A mennyiséget literre átszámolva a Shell által közölt adatok szerint valamivel több mint 260 000 literről, míg az Accufacts vizsgálatának legvisszafogottabb becslése alapján is a szivárgás Shell szerinti kezdetével számolva 7,8 millió literről beszélhetünk.
A helyi közösség és a hatóságok által jelzett kezdő időpontból és a becslés felső határából kiindulva azonban elképzelhető, hogy még 49 millió liternél is több olaj ömlött ki Bodónál. A független vizsgálat közzététele egybeesik azzal a globális kampányhéttel, amelynek keretében világszerte arra szólítják fel a Shellt, hogy ne bújjon ki a továbbiakban a Niger-deltai műveletei következtében az emberek életét és a környezetet érő katasztrofális hatások felelőssége alól.
A bodói szennyezés súlyos alul becsléséből messzebbre mutató következtetések is levonhatók: a Shell rendre azt állítja befektetőinek, ügyfeleinek és a médiának, hogy a Niger-deltai olajkiömlés nagyobb részét szabotázsakció okozta. Az állítás alapjául az olajszennyezés kivizsgálásának folyamata, egy meglehetősen hibás és hitelességet nélkülöző folyamat szolgál. A kiömlések okát, a kiömlött olaj mennyiségét és más fontos paramétereket, mint például a szennyezés kezdetét, nem hitelt érdemlő módon állapítják meg.
Bodo csupán egyike a példáknak, az Amnesty International és a CEHRD súlyos hiányosságokat tárt fel más olajszennyezési vizsgálatokban is. Mindkét szervezet több ízben az olajszennyezések független kivizsgálására és annak a rendszernek a felszámolására szólított fel, amely a vizsgálati folyamat felett ilyen mértékű befolyást biztosít az olajvállalatoknak.
A Shell eredetileg azt nyilatkozta a médiának, hogy a Niger folyó
A híres, lakhatási jogokért küzdő aktivistát, Ni Yulant, hamis vádak alapján ítélték el. “Ezek az ítéletek teljességel elfogadhatatlanok és csak azért születtek meg, mert Ni Yulan önmagát komoly veszélynek kitéve az elmúlt évtizedben az emberi jogokért kampányolt Kínában” – mondta Catherine Baber, az Amnesty International Kelet-Ázsia Helyettes Igazgatója. Az aktivistát, akit törvénytelenül börtönöztek be, azonnal szabadon kell bocsántani.
Az Amnesty International kitüntetésben részesíti Jenni Williamst, a zimbabweiek alapvető jogaiért és szabadságáért folytatott küzdelemben élenjáró aktivistát
A Women of Zimbabwe Arise (WOZA) alapítója 2003 óta békés tüntetéseket szervezett 75 000 ember részvételével, akiknek zaklatást, letartóztatásokat és erőszakot kellett elszenvedniük.
(New York) — Jenni Williams, aktivista és a társadalmi igazságosságért küzdő WOZA csoport alapítója, aki a békés tüntetések vezetése miatt számtalan letartóztatást és fizikai bántalmazást szenvedett el, kapja a 2012-es Ginetta Sagan nők és gyermekek érdekképviseletéért adományozott díjat. A kitüntetést olyan aktivisták nyerhetik el, akik nagy áldozatok árán, vagy testi épségük kockáztatásával is rendületlenül kitartanak.
A politikai és társadalmi reformokat követelő WOZA szervezetet Williams a néhai Sheba Dubéval közösen alapította 2003-ban, Robert Mugabe kíméletlen diktatúrája alatt.
A szervezet nők és férfiak tízezreit bátorította, hogy küzdjenek a szólásszabadságért, a szabad gyülekezési jogért, és olyan alapvető szükségletekért, mint az élelem és az oktatás.
A WOZA a szervezet nevének mozaikszava, de ndebele nyelven azt is jelenti, állj ki magadért.
„Köszönet ezért a nagyszerű és éppen jókor érkező hírért, amit egy kemény, küzdelmes napon kaptam, amikor a lopás és emberrablás koholt vádja ellen kellett védekeznem” mondta Williams. „Amikor először hallottam Ginetta történetét, olyan csodálat töltött el a munkája iránt, ami további küzdelemre ösztönzött.”
A több mint egy évtizedes küzdelem, és a tüntetések százai során több mint 3000 WOZA támogató került rendőrségi őrizetbe. Williamst magát is negyvenszer tartóztatták le, legutóbb a WOZA tizedik évfordulóját ünneplő demonstráción, februárban. A börtönben, ahol nem kapott sem élelmet, sem orvosi ellátást, megverték és kivégzéssel fenyegették. A 2011 szeptemberi letartóztatásakor – ez volt a harminckilencedik – emberrablással és lopással vádolták őt és Magodonga Mahlangut, a WOZA programszervezőjét. 2012 februárjában pedig még mindig ezek ellen a vádak ellen kellett védekezniük a zimbabwei bíróságon.
A WOZA arra bátorítja az embereket, hogy hallassák hangjukat olyan kérdésekben, mint a családon belüli erőszak, vagy a szexuális erőszak, amik ellen félnének egyedül felszólalni. Williams szerint a WOZA szlogenje, „Kitartó szeretet” kifejezi meggyőződését, hogy „a szeretet ereje legyőzi az erő szeretetét”.
A 49 éves Williams-t Obama elnök is kitüntette a Fehér Házban 2009-ben, mikor a WOZA és Magodonga Mahlangu, a WOZA programszervezője elnyerte a Robert F. Kennedy díjat.
Ginetta Sagan, akit mint ellenállót letartóztattak és megkínoztak a második világháborúban, korai támogatója volt az Amnesty International-nek és elnyerte az elnök által adományozott Szabadság Érdemrendet. 75 évesen, 2000-ben hunyt el.
A róla elnevezett kitüntetést olyan aktivisták nyerhetik el, akik akár életük kockáztatásával is harcolnak az emberi jogokért és a nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak ellen. Akárcsak Sagant, Williamst is többször letartóztatták, megverték, molesztálták, megalázták és mocskos, embertelen börtönökbe zárták. De a saját magára, családjára és a WOZA tagokra leselkedő veszélyek ellenére küzdött, hogy békés tüntetések útján megváltoztassa a körülményeket Zimbabwében.
Suzanne Nossel, az Amnesty International amerikai igazgatója elmondta: „Nagyon örülök, hogy kitüntethetjük ezt a bátor nőt, aki a zimbabwei nők és gyermekek jogaiért és méltóságáért küzd nap mint nap. Kevesen tudják csak elképzelni, milyen nagy kockázatot vállal minden egyes alkalommal, mikor egy tüntetést szervez. Ahányszor csak bebörtönözik Jenni Williams-t, az Amnesty International aktivistái világszerte mellette állnak és követelik a szabadon bocsájtását. Ameddig csak folytatja bátor munkásságát, az Amnesty International kiáll érte.”
Ana Sagan,
Bahrein: A jogsértések folytatódnak – a reformok erőtlenek
A bahreini kormány nem adott megfelelő válaszokat a nemzetközi vizsgálóbizottság megállapításaira, hiszen a súlyos emberi jogi jogsértések továbbra is folytatódnak, állapította meg az Amnesty International egy új, kedden nyilvánosságra hozott jelentésében.
Az 58 oldalas „Hibás Reformok: Nincs igazság a tüntetők számára Bahreinben” című jelentés feltárja, hogy a kismértékű reformoknak nem sikerült jogorvoslatot biztosítania az emberi jogi jogsértések áldozatainak, annak ellenére, hogy a kormány bizonygatta, majd levonják a 2011. februári és márciusi eseményekből a megfelelő következtetéseket.
„A világ szeme most a Forma 1-es Nagydíj megtartására készülő Bahreinen van; de ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy az országban zajló emberi jogi válság véget ért volna,” – mondta el Hassiba Hadj Sahraoui, az Amnesty International Közel-Kelet és Észak-Afrika programjáért felelős igazgatóhelyettese.
„A hatóságok igyekeznek az ország helyzetét úgy beállítani, mintha az elindult volna a reformok útján, azonban továbbra is kapunk jelentéseket kínzásokról és szükségtelen, túlzott erőszak alkalmazásáról a tüntetőkkel szemben . A reformok továbbra is csupán kezdetlegesek és felszínesek.”
„A kormányzat hatalmas, nemzetközi szakértőkre költött pénzügyi befektetése kárba vész, hacsak nem mutat igazi politikai akaratot arra, hogy a nehéz döntéseket meghozza – különös tekintettel a biztonsági erők jogsértéssel vádolt rangidős tagjainak felelősségre vonásával, valamint a lelkiismereti foglyok szabadon engedésével, és a többégi síita népességet érő diszkrimináció elleni fellépéssel kapcsolatban.”
A Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) – más néven a „Bassiouni Bizottság” – 2011. novemberi jelentését követően az Amnesty International úgy találta, hogy az intézményes és egyéb reformok megkezdése ellenére a kormányzat válasza a bizottság végkövetkeztetéseire összességében nem volt megfelelő.
A felelősségre vonás elmaradása
A bahreini kormányzat korábban ígéretet tett arra, hogy felelősségre vonja a tüntetőkkel szemben erőszakkal fellépő biztonsági erők tagjait, illetve erre a célra létrehoz egy speciális hivatalt. Az Amnesty International megállapítása szerint azonban ez a hivatal nem nevezhető sem függetlennek, sem pártatlannak. Ráadásul eddig csupán néhány alacsony rangú rendőrtisztet állítottak bíróság elé. A biztonsági erők rangidős tisztjei, köztük a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Bahreini Védelmi erők tagjai közül azonban senkit nem vontak felelősségre. A tüntetők kínzásával megvádolt néhány tiszt ellen még mindig nem indították meg a nyomozást és zavartalanul dolgozhatnak tovább.
Még azt a nyolc rendőrtisztet – köztük két bahreini nemzetiségűt – sem függesztették fel, akiket a tüntetések alatt történt halálesetek okozásával vádoltak meg. Értesüléseink szerint a vádeljárás alatt továbbra is a Belügyminisztérium kötelékében dolgozhatnak tovább.
Lelkiismereti foglyok
Fogvatartottak sokaságát – akiket tisztességtelen bírósági eljárások során hosszú börtönbüntetésre ítélt a katonai bíróság – nem engedik szabadon annak ellenére, hogy ők sosem alkalmaztak erőszakot, vagy buzdítottak másokat erőszakra, egyetlen „bűnük”, hogy részt vettek kormányellenes tüntetéseken vagy szervezték azokat.
Kiemelendő annak a 14 ellenzéki férfinak az ügye, akiket 2011 márciusában és áprilisában tartóztattak le, és sokuk elmondása szerint megkínozták őket. A fellebbezési kérelmük ügyében előreláthatólag április 23-án várható ítélet. Az ellenük felhozott vádak között szerepel a „királyság megbuktatásának céljából terrorista csoport szervezése”. A fogvatartottak közül néhányan valóban nyilvánosan követelték a monarchia megszüntetését, és egy köztársasági államforma bevezetését. Nem alkalmaztak erőszakot és másokat sem buzdítottak erőszakra.
A férfiak egyike, Abdulhadi Al-Khawaja emberi jogi aktivista több mint két hónapja folytat éhségsztrájkot,
Bebörtönzött bahreini aktivista életveszélyben
Miközben sokan azt találgatják lesz-e Forma 1-es futam, vagy nem, nem foglalkozunk eleget azzal, hogy Bahreinben még mindig nagyon rossz az emberi jogi helyzet, sok jogsértés történik, sokan vannak börtönben ártatlanul, mint például az éhségsztrájkoló
A weboldalt Rátonyi András készítette