Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil, és Vallásügyi Bizottsága november 22-én, kedden tárgyalta a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia (2020) tervezetét. Az ülésre civil szervezetek is meghívást kaptak, de megszólalási jogot már nem, ezért most itt foglaljuk össze a november 9-i határidővel benyújtott megjegyzéseink lényegét.

Az Amnesty International biztatónak tartja, hogy a magyar EU-s elnökség alatt elfogadott Nemzeti Roma-integrációs Stratégiák Európai Keretrendszert követően a magyar állam szinte elsőként fogja teljesíteni tagállami kötelezettségeit a nemzeti stratégia elkészítésével. Összességében a stratégia számtalan jó törekvést, és általános irányt fogalmaz meg, mint például a társadalmi kirekesztettségben élők arányának, illetve a roma és nem roma népesség közötti társadalmi különbségek csökkentése. Azonban a tervezet gyengeségei közé tartozik, hogy nagyrészt hiányoznak a konkrét célkitűzések, különösképp az ahhoz rendelt eszközök, források, és az időhatárok. A stratégia tervezetéhez csatolt „Indikatív intézkedések listája” ugyan felsorolja a különböző programokat, és anyagi forrásokat, azonban ezek csak kismértékben fedik a stratégiában foglalt törekvéseket.

Az Amnesty International üdvözli a stratégiában kifejezett felismerést, hogy a hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés felszámolása, és a roma lakosság hatékony felzárkóztatása össztársadalmi érdek. A szervezet fontosnak tartja kiemelni, hogy a leszakadók és a roma közösségek hatékonyabb befogadása nem kizárólag a stratégiában szinte egyedüliként kihangsúlyozott gazdasági előnyök miatt fontos az egész társadalom számára. Hiszen a diszkriminációnak és a szegregációnak nem csak gazdasági-társadalmi vetületei vannak, hanem az alapvető jogok sérelmét is jelentik. A roma közösségek integrációja tehát legalább annyira emberi jogi, mint gazdasági-társadalmi kérdés.

Annak ellenére, hogy az Európai Unió a Keretstratégia elfogadásakor kimondta, hogy a roma közösségek integrációjának egyik sarokköve az alapjogok védelme kell legyen, ez a megközelítési mód szinte teljességgel hiányzik a magyar stratégia tervezetéből. Magyarországnak egyrészt az Európai Unió és az Európa Tanács tagállamaként, másrészt nemzetközi emberi jogi egyezmények részes államaként számos emberi jogi kötelezettsége van. A nemzeti stratégia kialakításánál mindazon nemzetközi és regionális emberi jogi dokumentumot, normákat, elveket és ajánlásokat alapul kell venni, amelyek a faji és etnikai alapú hátrányos megkülönböztetéssel szembeni fellépéssel, illetve a megfelelő oktatáshoz, foglalkoztatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és lakhatáshoz való joggal foglalkoznak.

Szükséges a romákat célzó társadalmi előítéletesség, hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés felismerése és visszaszorítása konkrét intézkedésekkel

A diszkrimináció elleni küzdelem egyik alapvető eleme a társadalmi előítéletesség elleni fellépés. A stratégia megfogalmazza az anti-diszkriminációs ismeretterjesztés szükségességét, megemlíti a „kétirányú szemléletformálást” és a közvéleményt célzó kampányokat. A probléma azonban az, hogy ehhez nem kapcsolódnak konkrét elképzelések, illetve csak egy ilyen jellegű programot nevesít a tervezethez kapcsolódó intézkedések listájában. Az Amnesty International javasolja nagyobb szabású, a közvéleményt célzó, illetve akár az oktatási rendszerbe is beépített, felvilágosító, oktató és érzékenyítő jellegű programoknak a stratégiába foglalását a társadalmi előítéletesség csökkentésére.

Az előítéletesség és a diszkriminatív hozzáállás visszaszorítása különös jelentőséggel bír a társadalmilag érzékeny foglalkozási körökben, úgy mint az oktatással, egészségüggyel, szociális szolgáltatásokkal foglakozók és a rendfenntartó szerveknél, illetve az igazságszolgáltatásban dolgozók esetében. Ezért számukra is fontos lenne speciális anti-diszkriminációs képzést rendszeresen tartani.

A diszkrimináció elleni fellépés nem lehet teljes a rasszista bűncselekmények elleni intézkedések hatékonyságának növelése nélkül

Az elmúlt hónapok súlyos eseményei – többek között Gyöngyöspatán - megmutatják, hogy a magyar hatóságok továbbra sem képesek hatékonyan megelőzni és kezelni a faji alapú gyűlölet-bűncselekményeket, különösen a rasszista motivációjú félelemkeltést és zaklatást. Ezért meglepő, hogy a tervezet jelenlegi változata egyáltalán nem beszél a rasszista erőszak elleni fellépés javításának szükségességéről, és nem vázol fel ezzel kapcsolatos konkrét intézkedéseket. Az Amnesty International már régóta szorgalmazza a rendfenntartó erők és az ügyészség számára speciális továbbképzés bevezetését a rasszista indíttatású gyűlölet-bűncselekmények hatékonyabb felismerése, kinyomozása és szankcionálása érdekében; valamint az ezen bűncselekményekkel kapcsolatos jogszabályok megfelelő alkalmazásáról szóló iránymutatások kialakítását.

A roma közösségek és szervezetek aktív részvétele elengedhetetlen a sikeres integrációhoz

Az Amnesty International üdvözli, hogy a tervezet felismeri, az eredményes végrehajtás egyik záloga, hogy a roma és a romák jogaiért küzdő közösségek és szervezetek képviselői a folyamat egészében aktívan részt tudnak venni, a tervezéstől a végrehajtáson át a rendszeres ellenőrzésig. A Roma Koordinációs Tanács felállítása azonban – amely a konzultáció legfőbb testületeként van megjelölve – nem elégséges, hiszen mindössze hat civil szervezet kapott benne helyett, kizárva ezzel számos roma közösséget, és a romák jogainak védelméért küzdő szervezetet és szakértőt is. Szükség lenne egy országos konzultációs mechanizmus kiépítésére, amely az érintettek egy folyamatosan bővülő körét vonná be, rendszeres konzultációk keretében, és lehetővé tenné a stratégia kivitelezésével kapcsolatos információ áramlását, és a folyamatok ellenőrizhetőségét. Fontos továbbá a roma civil társadalom erősítésére, konkrét programok, tudás-, és képességfejlesztés, illetve megfelelő eszközök biztosítása, és források elkülönítése révén.

A végrehajtás és annak intézményi háttere kulcsfontosságú mind országos, mind helyi szinten

A stratégia hatékony végrehajtása a legfontosabb cél, és ez nagymértékben függ az erre a célra kijelölt intézményi rendszertől. A gyakorlati megvalósítás szervezeti háttereként a stratégia felsorol öt konkrét intézményt, és általánosságban megemlíti a kisebbségi önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, üzleti szereplők szerepé. Hiányzik azonban a felsorolt intézmények összehangolása. Szükség lenne egy független, átfogó koordinációs mechanizmus kialakítására, amely biztosítaná a különböző intézmények közötti horizontális, és az eltérő szintek közötti vertikális koordinációt, valamint felügyelné a források elosztását, és lehetőséget adna a stratégia végrehajtásának nyomon követhetőségére. Egy ilyen mechanizmus létrehozása azonban nem jelenthet teljes centralizációt, hiszen a végrehajtás fő terepe továbbra is a helyi szinten van.

A stratégiának is meg kell teremteni mindenféle támogatást a helyi végrehajtás hatékonyabbá és ellenőrizhetőbbé tételére, egyúttal lehetőséget adva az érintett közösségek aktív részvételére is. Fontos lenne még az egyes konkrét célkitűzések felelőseinek, intézményeknek vagy pozícióknak a megnevezése. A megfelelő végrehajtáshoz, az intézményrendszer kiépítése mellett, a folyamatok átláthatóságát és rendszeres ellenőrizhetőségét is biztosítani kell.